logotype

Bemutatkozás

A Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség története

      Répcelak város és Csánig község több évszázados múltjához képest rövidnek tűnik az a 139 év, mely időt önálló anyagyülekezetként élt át a két település evangélikus népe. A hajszálgyökerek viszont visszanyúlnak a XVI-XVII. századba, összekapcsolódva a szomszédos falvak: Nick, Uraiújfalú gyülekezeti életével. A reformáció terjedését, meggyökeresedését ezekben a helységekben olyan neves evangélikus patrónusok segítették mint a Nádasdy,  a Kisfaludy, a Nicky, később a Radó, Vidos családok.
      Reczés János hegyfalusi lelkész, majd csepregi főesperes már 1590 körül két lelkészt avatott Csánigon. Ez időben Répcelakot és Csánigot is a nicki lelkész gondozta. Így az első ismert itt szolgáló lelkész Kóla János, aki az elsők közt 1596-ban írta alá a Liber Condordie iratait. A következő adat 1633-ból való, melyet Kiss Bertalan püspök Vas megyei egyházlátogatása alkalmával jegyeztek fel a répcelaki filiáról: „Volt itt régebben egy fából csinált kápolnácska, de már csak a helye látszott.”
      Az ellenreformáció korában megszűnt a nicki evangélikus gyülekezet és Csánig vált anyagyülekezetté. Itt 1669-ben Dasztra György szolgált. Majd a gyászévtized után a kemenesaljai esperesség 1695-ben Répcelakon felvett egyházlátogatási jegyzőkönyve Iványi Mihályt említi a gyülekezetek lelkészeként. Az  iskolában külön tanító még nem volt, de 1706-ban Cseh György lekész neve mellett már Boros Mihály rektor neve is szerepelt Ács Mihály esperes feljegyzéseiben. A kemenesaljai esperesség 1725-ben készült hivatalos névtárában Répcelak az anyagyülekezet és Csánig a fília.
      A század közepére teljesen megszűnt a gyülekezetek önállósága. Újabb nehéz évtizedek következtek egészen az 1781-ben II. József által kiadott türelmi rendeletig. A Répcelek-Csánigi Gyülekezet az időközben megerősödött és újjászervezett Uraiújfalui Egyházközség fiókgyülekezeteként élt 1786-tól. Az első lépéseket az önállósulás felé csak 70 év múlva tette meg a gyülekezet, amikor 1856-ban megvásárolta a Kisfaludy Lajos-féle lakóházat, s a hozzátartozó 5572 négyszögöl területű földet, amelynek árát 4 év alatt fizették ki az eladónak. Ez a lakóház lett a későbbi paplak, a föld pedig  lelkészi javadalomként szolgált. Tíz esztendőnek kellett eltelnie mire 1866-ban a Répcelak-Csánigi Egyházközség anyagyülekezetté alakulását szentesíti az egyházkerület Győrben tartott november 28-i.  közgyűlése.
      A hazánk szempontjából sorsdöntő két esemény 1867 és 1918 közé esik a gyülekezet első lelkészének T. Kund Sámuelnek a későbbi vasi esperesnek a szolgálata. Ő az első Répcelakon lakó lelkész, akinek 51 évi munkássága alapvetően meghatározta  a gyülekezet életét és arculatát. A Körmendről ideérkezett németajkú lelkész első igehirdetését július 7-én az iskolaudvaron Isten szabad ege alatt tartotta. Ez a körülmény valamint a hívek több évtizedes óhaja megadta számára az első komoly feladatot, hogy a XIX. század első felében iskola és imaház céljára épült hajlék mellett templom is épüljön.
      1869 tavaszán kezdődött az építkezés Geschrey Lajos sárvári építőmester tervei alapján. Az építés költségét, mely 17.856 Ft-ra rúgott nyolc év alatt rendezte a gyülekezet, melyben segítségére volt a Gusztáv Adolf Gyámintézet valamint Radó Ignácz és felesége Ajkay Cecília nagylelkű felajánlása. A templomszentelést 1870. november 13-án Karsay Sándor szuperintendens és Poszvék Sándor esperes végezték. A templom berendezési tárgyait a Kund Sámuel kezdeményezésére megalakult Nőegylet szervezésében szerezték be. Így nekik köszönhető a kegytárgyak, a gyertyatartók, a keresztelőkút, a templomi csillárok  valamint a toronyóra és a templomkerítés megvásárlása illetve elkészítése.
      A templom mellett az iskolára is volt gondja a gyülekezetnek. Répcelakon két, Csánigon pedig egy tanerős iskola működött. 1912-ben két tanítói lakás is épül és elkészül a harmadik tanterem és a gyülekezet megszervezi a harmadik tanítói állást. Ekkor Szigety Dénes, Ihász Ferenc és Káldy Margit Répcelakon, Horeczky Gyula pedig Csánigon teljesít szolgálatot.
Kund Sámuel 1918. március 3-án bekövetkezett halálával lezárult egy történelmi korszak a gyülekezet életében. 81 éves korában költözött haza Urához. A halála után néhány évvel emelt díszes síremlék, valamint a 2000-ben nevét felvevő gyülekezeti alapítványunk arról árulkodik, hogy munkáját hála és megbecsülés övezte régen és övezi ma is.
      Szolgálatát Tarján István répcelaki helyettes lelkész folytatta. Ő egy az 1919. évben  Kapi Béla által végzett püspöki vizitáció tanúsága szerint lendületet ad a konfirmációi oktatásnak, a nőegyleti és az ifjúsági egyesületi munkának. Legfontosabb feladatának maga is a belső lelki építkezést tartotta. Közben a tanítók személye is változik. Csánigon Vörös Endre veszi át a stafétabotot, Répcelakon pedig Gőcze István, Takács Ernő és Sas Vilma vezeti az oktatást. 1930-ban az Ágostai Hitvallás 400 éves évfordulójára teljesen megújult a templom. Tarján István 1942. január 6-án halt meg. Élete delén 50 éves korában szólította el az Ura abból a szolgálatból, melyben elsősorban a belmissziós, ifjúsági munkában, és a hívek belső megerősödésén fáradozott.
      Az újabb korszak Smidéliusz Ernő nevéhez kötődik, aki 1942. áprilisában kezdte meg szolgálatát. A háború éveiben Malaga Elza diakonisszanővér vezetésével megelevenedett a gyermek és ifjúsági munka. A háború után a lelki és anyagi romok eltakarítása volt a legfontosabb. A templom is jelentős károkat szenvedett. A hamarosan beköszöntő diktatúra előtt még reményteljes kezdeményezésekre kerül sor. Kapi Béla püspök a répcelaki Ajkay kastélyt egyházkerületi ifjúsági központnak jelöli ki. A rövid ideig működő népfőiskola mély nyomokat hagyott a gyülekezet közvéleményében. Tekus Ottó lelkész és Bartos Piroska nővér neve még ma is ismerősen cseng az idősebb generációk fülében. A kommunista állam ateista ideológiai alapokon állva 1951-ben elvette a gyülekezet iskoláját és az egyházközség 15 holdnyi földjét is elkobozta. Az oly sok áldást jelentő és hatásában a gyülekezet kereteit messze meghaladó Belmissziói Otthon munkáját 1952-ben betiltották.
      1965-ben pusztító árvíz zúdult Répcelakra. A 150 éves lelkészlakást az árvíz után lebontásra ítélték és 1969-ben közegyházi és amerikai evangélikus segítséggel felépülhetett az új parókia. 1967. december 12-én ünnepi istentisztelet keretében ünnepelte  a gyülekezet fenállásának 100 éves jubileumát. Smidéliusz Ernő a gyülekezet harmadik lelkésze 1982-ben vonult nyugállományba. 1989. szeptember 1-én veszítette el őt gyülekezetünk. Első három lelkészünk munkásságára 115 szolgálati év jutott. Mindhárman a répcelaki temetőnkben nyugszanak. Mindenszentekkor régi hagyományt ápolva a temetői áhitat keretében imádsággal szoktunk emlékezni sírjaiknál megállva.
      A gyülekezeti szolgálatot ezután két évig Bánfi Béla nagygeresdi lelkész végezte. Külön érdekesség, hogy a helyettesítési szolgálatával egy időben zajló erőteljes iparosítás következtében egy egész utcányi nagygeresdi evangélikus költözött Répcelakra és talált új gyülekezeti otthonra. 
      1984-től 1992-ig Zólyomi Mátyás lett a gyülekezet lelkésze. Nevéhez fűződik a templom részleges felújítása, a répcelaki belmissziói otthonban 1947 és 1952 között megtartott konferenciákon részt vettek számára újraszervezett csendesnapi alkalmak.  Munkásságához kapcsolódik az iskolai hitoktatás újraszervezése is.
      1992-től 1996-ig Jánosa Attila végezte segédlelkészi szolgálatát a gyülekezetben. Munkálkodásához kapcsolódik a nőegylet újjászervezése, az ifjúsági munka beindítása és a templomfűtés beszerelése.
      1996 óta napjainkig lelkészházaspár végzi szolgálatát gyülekezetünkben. Verasztó János és Verasztóné Magyar Melinda méltó elődök nyomába léphetett. A répcelaki parókia mindig hangos volt a gyermekhangtól. A lelkészházaspár ebben is követi elődeit, amikor is négy gyermeket igyekszik nevelni az 1250 lelket számláló nagy gyülekezetben végzett feladatok mellett. Mivel e sorokat a jelenleg is gyülekezetünkben szolgáló lelkészek írják, így az utolsó tíz esztendő eseményeit csak rövid tárgyszerűséggel ismertetjük.
      A rendszerváltozást követően a volt egyházi ingatlanokat érintő kárpótlási törvénynek köszönhetően jelentős anyagi forráshoz jutott a gyülekezet. Ez alapozta meg a tíz év óta folyamatos felújítást. Ennek keretében teljesen megújult a répcelaki és a csánigi templomunk, a répcelaki imaházunk és parókiánk, valamint gazdagodtunk egy új többfunkciós gazdasági épülettel is. A répcelaki orgonánkat nemcsak felújítottuk, hanem bővítettük is, így alkalmassá vált hangversenyek megrendezésére is. Templomunk rendszeresen helyt ad kulturális eseményeknek, valamint az egész város számára fontos közéleti eseményeknek is.
      Az ifjúság aktivitásának köszönhető, hogy 1998 óta élő testvéri kapcsolatot ápolunk amerikai evangélikus testvérekkel. Gyümölcsöző együttmunkálkodásunk eredménye, hogy nyaranta 150 fős angoltáborokat rendezünk. Hét éven át egy amerikai misszionárius házaspár is segítette az ifjúsági munkát. Zenét szerető ifjak közös szolgálatából nőtt ki a Vekker együttes, mely az egész ország területén végez evangélizáló munkát.
      Érezzük és tudjuk, hogy a Répcelak-Csánigi Evangélikus Egyházközség felelőssége éppen lehetőségeinek köszönhetően túlterjed a gyülekezet határain. Isten segítségével igyekszünk megfelelni ennek a kihívásnak.

Verasztó János és Verasztóné Magyar Melinda lelkészek
Répcelak, 2006. november 2.

2016  Répcelak - Csánigi Evangélikus Egyházközség  globbers joomla template